Ma felbaszták az agyam… magyar egészségügy? na ne!

2014 január 21. | Szerző: acrosstheuniverse

Régen írtam, gondoltam egyrészt tökfölösleges, mert magamban is megbeszélgetem én a dolgokat. Másrészt meg időm se agyon volt, örültem, h élek, meg örültem, h karácsony van, azaz örültem, h elment mindenki szabira, és nem baszogatott, hagyott aludni,meg ilyenek. Aztán itt volt a medve három napot, meg jött a szilveszter is, utána január, költözés az irodába, 12 hetes UH, újabb vérvétel, mert persze elsőre lemaradt valamilyen vizsgálat… persze amire újra elmentem, annak meg még nincs meg az eredménye…. na hagyjuk is, nem ez a lényeg.

Hanem a 12 hetes UH.

 

Meglepően rendben ment, gyakorlatilag percre pontosan a kapott időpontra bemehettem, a doki türelmes volt, meg én is hoztam a formám (velem csak a nagyon bunkók nagyon bunkók, mert általában viccelődöm, meg elsőre úgy nézek ki, mint egy gyerek, szal ritkán direktbe bunkók velem, de olyankor én is grrrrrrrrrrrrrr…..)

Szal tárlatvezetést tart éppen a doki, kérdezget, hány éves vagyok, apuka hány éves. Mondom neki, erre egy másodpercre megált a rágó a szájában, de végül rágott tovább nyugodtan. Na, zselé letöröl, gatya felhúz, kész.

 

Hát figyeljen ide, itt minden rendben (mutogatja az alkatrészeket, amiknek meg kell lenni, meg is van, meg a tarkóizéje is rendben van, naccerű), de az apa kora miatt javasolt egy genetikai konzílium. Minden ok, de neki javasolni kell. Jó hát mondom javasolja. Felhívtam a saját dokim, hümm, hümm, akkor van ilyen vérvétel, most kéne vmikor megcsináltatni, 15ezer forint. Jó, ha telefonálok az előző eredménye miatt, ezt is megbeszéljük, h akkor hova mikor kell menni.

Hívom pár napra rá (annyira azért nem volt ugye sürgős),mondja, h reggel a kórházban. Fasza. Reggel megyek a kórházba,munka előtt,persze kurvasokan a vérvételnél. És akkor derül ki, h még kérjek csekket, meg fizessem be, mg hozzam vissza.

Na és itt elszakadt benne valami…

Pont jött a dokim a folyosón,kérdezem, h mesélje már el, h ez így hogy, vagy egyáltalán mennyire sos, meg ilyenek, hát én erre nem nagyon érek rá. Mire ő, h szülni se ér majd rá?

ANYÁD!

Szépen összepakoltam,és eljöttem A medve vágott egy fejet, h de miéééért?

MIÉRT????

Megmondom miért: mert utána bementem az irodába, és kb 10perc alatt találtam egy olyan helyet, ahol telefonon készségesen felvilágosítottak, h mit javasolnak, majd kaptam egy időpontot MUNKAIDŐMÖN KÍVÜLRE és kapaszkodjanak meg: 18000 ft!!! igen, csak 3ezerrel kell többet fizetnem, de HOZZÁ IGAZODNAK!

 

És nem néznek hülyének, amiért kismama létemre nem otthon ülök negédes mosollyal, és nem az a legnagyobb bajom, h a kiskacsás vagy a nagymacis takarót válasszam e ki. Hogy az én életemnek nem az az egyetlen eredménye, h szülök egy gyereket,akire nem mellesleg már most kibaszott büszke vagyok, de tudom, h gyereket csinálni és megszülni kurvára nem nagy kunszt! Viszont azt a gyereket majd tisztességesen etetni, ruházni, taníttatni kell, meg a tökömtudja még mi, amihez igen, ÉN IS megkeresem a pénzt,és nem a apjától várom el, h zsákban hordja haza a 20ezreseket,miközben én meresztem a seggem, és a legnagyobb szórakozásom a kórházba járni.

 

Ja, és nem mellesleg: SZERETEM A MUNKÁM!!!

Mért nem bírja azt még egy orvos se felfogni, h a terhes nő nem beteg, és nem hülye? Ha bajom lenne, vagy a gyereknek baja lenne, szó nélkül hazatakarodnék és tehénkednék az ágyban (bár megjegyzem, az én munkámhoz laptop kell és net, szal akkor is dolgoznék). DE NINCS! És roppant aljas dolognak tartom, h bár a doki is és én is nagyjából 98%ig biztosak vagyunk abban, h a gyereknek az égadta világon semmi baja nincs az apja kora miatt, mégis ennek kapcsán, egy javasolt vizsgálat miatt hülyének vagy rossz anyának nézzen.

És igen, ezen nekünk, nőknek is változtatni kell!!! Mert egyre többen vannak olyanok mint én,akik szeretik a munkájukat, de mellette anyák is lesznek, képesek összehozni a kettőt,de képesek helyén kezelni a dolgokat. Nem kell, h a halványlila köd leereszkedjen a szemünk elé! És igen, akkor követelhetünk magunknak majd baba- és anyabarát munkahelyeket, amikor ennek megfelelően viselkedünk, amikor terhesség ürügyén nem áll át az agyunk “low” üzemmódba.

 

Úgyhogy bekaphatja a doki, vastagon.

A végemet járom

2013 december 19. | Szerző: acrosstheuniverse

Úhh, én milyen kurvakibaszttfáradt vagyok már….

És nem, nekem nincs szabi, meg izé… mert a portál nem állhat ugye. Ki csinálja? Én. Miközben A) mindentől rosszul vagyok már B) állandóan aludnék. De nem baj, szuuuuszáááááá…

Igazából annyira nem zavar, h dolgozni kell, végül is a fél életem a gépnél töltöm. Csak kicsit frusztráló na, hogy mindenki más kurva boldogan és lelkesen számol vissza, és dobja el  a munkát január 2-ig, én meg…. szeletelek ugyanúgy.  Azért persze lesz karácsony is, évek óta először merem talán mondani, h “normális” karácsony. Mert eddig az volt, hogy egyedül voltam, a macskákkal, és ittam 😀 Most már ugye nincsenek macskák az O-val való szétcuccolás miatt, pia meg pláne nincs. Van viszont a medve, aki ma vett nekem vérvétel után (ja, mert vérvétel is volt, és ő vitt el, nagyon rendes <3) szal vett nekem egy karácsonyfát.

Kérdezte már tegnapelőtt, hogy van-e nekem karácsonyfa talpam meg díszek. Ránéztem, és iszonyúan elkezdtem röhögni. Türelmesen kivárta, én meg elmagyaráztam, hogy nekem egy darab világítós jegesmedvém van, azt is eldugtam, Á-tól kaptam tavaly karácsnyora, de borzasztóan néz ki, meg van egy kb 30 cm-es műfenyőm, ami alá tavaly meg előtte a macskáknak raktam be a karácsonyi ajándékot.

Így ma lett egy karácsonyfám, talppal együtt. És majd lesznek díszek meg beigli is – azt mondta medve, hogy nem hagy”minket” (a gyereket meg engem) fa nélkül. Sőt, 3 napra majd ő is ide cuccol. Ennek nagyon megörültem, mert így, ha nem is karácsonykor, de utána együtt lehetünk.

23-án úgyis hazamegyek anyámhoz – mivel apámékkal május óta nem beszéltem, így azt a felét kihagyom a családnak – és 25-én jövök vissza. Addig anyámnak lesz ideje feldolgozni, hogy nagymama lesz 😀 Viszont úgy tervezem, hogy ha visszajöttem, akkor majd sokáig (9ig hahaha) fogok aludni minden nap, akkor is ha dolgozom. Ennyi azért jár.

Azért van bennem egy kis rossz érzés a szilveszter miatt, gőzöm sincs, hogy hol és kivel leszek.

Lehet itthon maradok, és leszarom az egészet.

 

 

 

 

Sose halunk meg

2013 december 12. | Szerző: acrosstheuniverse

Most épp ez megy a Dunán. Végre vízszíntesben… végre úgy vízszintesben, hogy nem kell dolgozni. Ehhez képets mit csinálok? Írok. Ja igen, én ebből élek. Hogy írok. Úgy fest ez már vmi mánia, nem tudom abbahagyni éjjel se. Igaz, ezt saját szórakoztatásomra csinálom.

Bár azt meg kell hagyni, a munkámat is igyekszem kreatívan művelni, mielőtt meghalnék az unalomtól.
De erről ennyit.

Ma közepesen halálos nap volt, K is elaludt, meg én is fél 9 kor tértem magamhoz. Neki nagyobb szívás, hogy még be kell járnia a régi irodába, nekem meg nem. A buszról írt emilt, hogy ne csodálkozzam amiért nincs skypeon (mert ugye ott “dolgozunk”), de képtelen volt felkelni. Megnyugtattam, hogy megértem, ez a gyerek, ha nem azzal szórakoztat, h brutális hányingert okoz, akkor álmosít.

 

Amúgy jól belehúztam a munkába, két róka között belemerültem a belpolitikába 😀 Itt jegyezném meg, hogy nekem Németh Szilárdról Rambó jut eszembe… a csepeli rezsirambó, muhahahaha…

Medve jött délután, dolgoztunk, kurvaanyázott a laptopjával, én meg berágtam rá, mert baszott sokszor elmagyaráztam neki, h 1) ha üti nem lesz jobb 2) ha figyelne a gépére, nem lenne baja. Van egy zsírúj laptopja, és baszik rá, állandóan meg van nyitva 48 oldal, 30 dokumentum, egy rahedli fölösleges szar letöltve, de vírusirtó nyista, meg ilyen apróságok. Én egy 6 éves laptoppal küzdök, de azzal nem szoktam ennyit baszakodni. Mondjuk én pucolom is kéthetente, mert most aztán már egész biztos nem fogok tudni újat venni.  Ha jól rémlik a gyerekcuccok elég sokba fájnak.

Na, aztán miután kihisztizte magát elmetünk hamburgert enni, mert meguntam a müzlit. A Ringbe mentünk, az rajta van a  valamire való burgerező helyek listáján. Tavaly voltam ott, kb ilyenkor… hááát… azóta süllyedt a színvonal. Tavaly tényleg azt mondtam, h igen, ez volt  “A” hamburger.

 

Na, idén már nem. elmúlt. kiszáradt, kihűlt.

A másik meg, hogy tavaly még nem volt ez a késsel villával parádé. Kaptál egy villát a káposztasalátához és kész. Őszintén? Utálok késsel villával hamburgert enni. Ki vol az az állat, aki ezt egyáltalán kitalálta. A hamburgernek rohadtul nem ez a lényege. Meg fogod  két kezeddel, és betömöd az arcodba. Meg veszel krumplit, megtunkolod ketchuban, és ennyi. Késsel? Villával? Anyám….

(nyugi, majd mindjárt írok terhességről meg gyerekről is)

A másik, ami még eszembe jutott, a kabát. A télikabát. A nők kihámozása a kabátból.

Nem vagyok szőrös lábú feminista. Nem érzem úgy, hogy attól lennék egyenjogú, ha nem segítik le a kabátom, ha nem nyitják ki előttem a kocsiajtót. Szerintem ezek szép gesztusok, és aki büdös paraszt és hímsoviniszta mácsó, az akkor is az marad, ha kinyitja előttem a kocsajtót, meg akkor is, ha nem.

NADE! Itt jön az, hogy legtöbb férfi ( a medve is) elveszi a kabátom, és elnyargal vele. Én nem vagyok egy autós maca. Se kocsim, se jogsim. Ergo, hozzászoktam, hogy télen sapka, sál, kesztyű is van rajtam. Mit csinál a pasi? kicipzárolom a kabátom, leveszi, elviszi. Én ott maradok, a sapkával a sállal meg a kesztyűvel – aminek otthon meg van a helye, máshol meg a kesztyű megy a sapiba a sapi a kabát ujjába, a sál a másikba. De ha a pasi elviszi a kabátom, ott állok hülyén! Ilyenkor vagy kapcsolnak, vagy mehetek a kabát után. Felöltözésnél ugyanez. Kiveszem a cuccot a kabát ujjából. A sálat mindenképp előbb kell felvenni, mint a kabátot, ez egyértelmű. Nekem könyékig érő kesztyűm van, így azt is a kabát előtt venném fel. De a pasi ott áll, és fenyegetően tartja az arcomba a kabátomat.

 

Tudom, ez legyen a legnagyobb bajom.

Na, és akkor gyerek, végülis ez a téma.

Néha rohadtul be vagyok parázva. Rettegek, hogy valami baja lesz a gyereknek, hogy elmegy. Én annyira várom, annyira szeretném. Nem kellett érte évekig küzdenem, csak becsöppent az életembe egyik pillanatról a másikra. Sose készültem rá ábrándos tekintettel, nem olvastam ki a szakirodalmat előre, nem nyitottam fórumot, hogy hogyan lehet teherbe esni tutibiztosan, mert nem ez a kérdés töltötte ki a mindennapjaimat. Úgy voltunk vele, hogy ha jön majd jön, semmi para. És jött. És félek, hogy megérdemlem-e?

Nekem annyira nem szokott sikerülni, amire vágyom, amire készülök. Elkezdtem rettegni a blog miatt is. Hogy itt világgá kürtölöm a dolgot, de mi van, ha valami baj lesz????

Szal ilyenkor jó lenne valami segítség… Bár lehet, hogy az aggodalom is normális, nem tudom.

 

 

 

Hol vagyok?

2013 december 9. | Szerző: acrosstheuniverse

Szóval ez az egész őrület akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy terhes vagyok.

Uszkve egy hónapja.

Na nem mintha nem örülnék. Mikor örüljön az ember ha nem 27 évesen (közeledve a 28hoz)?
Hiszen már éltben tudom tartani, de még nem vagyok olyan öreg, hogy gáz legyek neki.

Elég, ha az apja az lesz…

De! Meglodjuk.

Viszont hiába élek évek óta egyedül, hiába tartom el magam így vagy úgy már pffff…. nem is tudom mióta, asszem most tört tám a pánik, h bazmeg felnőttem… nincs cigi, nincs pia, nincs napi 4 kávé és még egy kis energiaital, mert meló van. Nincs koplalás, üres hűtő, hogy utána egyszerre megegyek egy óriáspizzát, telepakolva kolbásszal, szalonnával, sonkával pepperonival…

Már csak azért se, mert ettől mind hányingerem van leginkábbis… Igen, szégyen vagy sem, nyáron még a 8. fröccs után hánytam, mikor B. támogatott haza. De rendes volt, mert a Pasimnak nem köpött be, h annyira kiütöttem magam, h képtelen voltam bedugni a kártyám az automatába, és őt kértem, h vegyen le pénzt taxira..

Ok, azért nem kell hívni a gyámügyet, ez azért elég kirívó eset volt nálam is, a tinédzser kort már hamarabb kinőttem, viszont sajnos az ember néha huszonévesen is követhet el olyan hibát nyáron, h a 40 fokban megeszik egy kiló cseresznyét, majd megiszik rá néháy fröccsöt… mert elfelejti, hogy olyan cuccot nem evett, ami szívná is az alkoholt…

deee, kanyarodjunk vissza

Szóval igen. Meg kell szokni, h nem a munkának élek… hogy nem stresszelhetek (mikor a doki megkérdezte mivel foglalkozom, és elmondtam, csak forgatta a szemét. Ok, kicsit stresszes életet élek. Én vagyok Miranda az Ördög Pradát viselből, csak nekem nincs olyan apparátusom.)

Viszont nem nagyon van ismerősöm, aki ezen átesett volna. Mármint olyan ismerősöm, akivel szívesen beszélgetnék. A gyerek apja (Brumm) meg tapasztalt a dologban, de azért sose volt terhes, úgy meg azért könnyű… Fingja sincs mi játszódik le egy nőben, és amikor utoljára gyereke született még ultrahang se volt szerintem… vagy nem tom. Mióta van ultrahang?

Ilyen hülyeségeken gondolkozom…

Ja, amúgy ezért kezdtem el írni. Valahogy muszáj feldolgozni 😀